Hogyan védi a törvény az emberi jogokat az oltások esetében?

Részlet Mary Holland jogászprofesszor 2016. április 26-án az ENSZ-ben elmondott beszédéből.

"Arról szeretnék Önöknek beszélni, hogyan védi a törvény az emberi jogokat az oltások esetében. Vajon lehet-e itt jól egyensúlyozni a kollektív és az egyéni jogok között? Az oltások természetüknél fogva az egész populációt érintő orvosi beavatkozások. Ha elég sokan vetik alá magukat a beavatkozásnak, akkor az ún. “nyájimmunitás” elve alapján a populáció védve van az adott fertőző betegséggel szemben. Bár az oltást az egyén kapja, az intézkedés nemcsak az egyén, hanem a társadalom érdekeit is szolgálja.

Az ENSZ egyik fő célkitűzése, amelyet alapokmánya 1. cikkelyében rögzít, hogy nemzetközi együttműködés keretében “támogassa és ösztönözze az emberi jogok és az egyéni szabadságjogok védelmét”. Vagyis az ENSZ-nek és az egyes tagországoknak az oltások vonatkozásában is kötelességük tiszteletben tartani az emberi jogokat. De mit jelent ez a gyakorlatban? Nos, ezt a problémát alaposan körbe kell járnunk, mert a kérdésre adott válasz közvetlenül érinti mind az egyén egészségét, mind a közegészségügyet.

A második világháború után a nemzetközi közösség számára világossá vált, milyen komoly veszélyeket rejt magában, ha embereket arra köteleznek, hogy tudományos és orvosi kísérleteknek vessék alá magukat. A nácik által elkövetett súlyos orvosi atrocitások nyomán a világ jóváhagyta a Nürnbergi Kódot, amely kimondja, hogy ilyesmire “kizárólag önkéntes alapon, az egyén beleegyezésével” kerülhet sor.

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 1966-os szövege tilt minden nem önkéntes emberen történő kísérletezést, és kimondja, hogy „senki nem válhat orvosi vagy tudományos kísérletezés tárgyává, aki ehhez szabad akaratából nem járul hozzá”. Ez a tilalom ma már világszerte annyira elfogadott, hogy vannak bíróságok és jogtudósok, akik szerint ma már a nemzetközi jog része, hogy minden emberkísérlethez szükség van az egyén tájékoztatáson alapuló beleegyezésére.
De mi a helyzet a tájékoztatáson alapuló beleegyezéssel, ha orvosi kezelésekről van szó, beleértve a megelőző kezeléseket is? Mi a helyzet az oltásokkal?

2005-ben az UNESCO is napirendre tűzte a problémát, amikor is 193 ország konszenzusos alapon elfogadta a Bioetika és Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, abban a reményben, hogy az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatához hasonlóan ez is egyfajta elvi útmutatásul szolgál majd a kérdésben. A Nyilatkozat többek közt kimondja, hogy

bármilyen preventív… orvosi beavatkozásra csak akkor kerülhet sor, ha ahhoz az egyén előzetesen szabad akaratából, megfelelő tájékoztatást követően hozzájárulását adja.

A Nyilatkozat továbbá azt is hangsúlyozza, hogy ezt a jogot „semmilyen tudományos vagy társadalmi érdek” nem írja felül.

Mindez a 2500 éves múltra visszatekintő hippokráteszi eskü kiterjesztését jelenti, miszerint az orvosnak a betege érdekeit kell szolgálnia, neki semmilyen körülmények közt nem árthat. A „ne árts” elve a legfőbb parancs, amely fokozott óvatosságot ír elő az orvos számára, és egyben az egyén érdekét egyértelműen a közösség, a „nyáj” érdeke fölé helyezi.

Az óvatosság elvéből egyenesen következik, hogy az oltást csak javasolni lehet, kikényszeríteni nem. A doktor-beteg viszony mindenekelőtt a bizalmon alapul, márpedig a bizalmat a kényszer egészen biztosan aláássa. Ha a doktor kényszeríti valamire a betegét, az azt jelenti, hogy nem őt szolgálja, hanem az államot, vagy kiterjesztve a társadalmat. 

A kötelező orvosi elővigyázatosság elvéből kiindulva az oltás nem lehet kényszer, csak ajánlás. Az egyes embernek joga van a maga és kiskorú gyermekei nevében szabadon dönteni arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogadja vagy elutasítja a preventív orvosi beavatkozást, vele szemben semmiféle kényszer nem alkalmazható, nem lehet őt gazdasági szankciókkal vagy az oktatáshoz való hozzáférés elvesztésével fenyegetni. A megfelelő tájékoztatást követő hozzájárulás nem csak azért az egyetlen járható út, mert a kényszer aláássa az orvos-beteg közti bizalmi viszonyt, hanem azért is, mert a kényszer korlátozza az ember alapvető jogát az életéhez, a szabadságához, a teste fölötti rendelkezéshez, a magánéletéhez és ahhoz, hogy szülőként ő dönthesse el, mi tart jónak a gyermeke számára.

Ha az állam kötelezővé tesz egy oltást, akkor felelősséget kell vállalnia minden olyan kárért, amit az oltás valakinek okoz. Mint minden vényköteles szer, a vakcina is okozhat egészségügyi károsodást vagy akár halált is bizonyos embereknél. Ilyen esetben a tényleges jóvátétel garantálása minden demokratikus társadalomban a vonatkozó törvényi szabályozás alappillére kell hogy legyen. És a jóvátételnek valóságosnak kell lennie, nem látszólagosnak, vagyis a károsultnak igazi segítséget kell kapnia.

Az oltásokkal kapcsolatos irányelvek drasztikusan megváltoztak a huszadik század eleje óta, amikor az oltások még elsősorban a teljes lakosság körében végzett vészhelyzeti intézkedéseknek számítottak, például egy himlőjárvány kitörése esetén. Ma viszont főleg gyerekeket oltanak, egy sor súlyos vagy kevésbé súlyos betegség nem vészhelyzeti megelőzése céljából.

...

Végezetül utalnék Eisenhower elnöknek az Egyesült Államokhoz intézett 1961-es búcsúbeszédére, amelyben a hadászati ipar túlburjánzásának veszélyeire figyelmeztet. Az ő szavait parafrazálva én a magam részéről a gyógyászati ipar túlburjánzásának a veszélyeire hívnám fel a figyelmet, amely ma sok szempontból ugyanolyan kockázatot jelent az emberiségre nézve, mint amilyenekről annak idején az elnök beszélt.

Számolnunk kell azzal, hogy sokszor rémisztően nagy hatalom összpontosul nem megfelelő kezekben, és hogy ez a folyamat nem fog leállni. Ne hagyjuk, hogy bármilyen hatalom veszélybe sodorja a szabadságunkat és a demokráciánkat. Semmit ne vegyünk természetesnek. Csak mi, éber és jól tájékozott állampolgárok tudunk megfelelő ellensúlyt képezni ezzel a hatalmas gyógyászati-ipari gépezettel szemben, csak mi tehetünk azért, hogy a biztonságunk is és a szabadságunk is megmaradjon.

A tudományos kutatásokat és azok eredményeit maximálisan tiszteletben tartva tisztában kell lennünk azzal, hogy a tudományos-technológiai elit érdekei nem feltétlenül esnek egybe a köz érdekeivel.

Vagyis legyünk résen, legyünk tájékozottak és vigyázzunk mind az egészségünkre, mind pedig a szabadságunkra. Forrás

 Mary Holland beszéd teljes terjedelmében. 1. rész:

Második rész: